- APHAEA
- APHAEADiana dicta, cuius in Aegina templum fuit. Pausan. l. 2. Britomartis a Cretensibus Dictynna vocata est, ab Aeginetis Aphaea, παρὰ τὸ ἀφεθῆναι, quod effugerit Minois vim. Hesych. Ἀφαία, ἡ Δικτυννα. ῎αρτεμις. Pausan. de Britomarti, χαίρειν δὲ ἀυτὴν δρύμοις τε καὶ θήραις, καὶ Ἀρτέμιδι μάλιςτα φίλην εἶναι. Μίνω δὲ ἐραςθέντα φέυγουσα ἔῤῥιψεν ἑαυτὴν ἐς δίκτυα ἀφειμένα ἐπ᾿ ἰχθύων θήρα?, ταυτὴν μὲν θεὸν ἐπόιησεν Ἄρτεμις. Σέβουσι δ᾿ οὐ Κρῆτες μόονον ἀλλὰ καὶ Αιγινῆται, λέγοντες φάινεςθαί σφισιν εν τῇ νήσῳ τὴν Βριτόμαρτιν. Ἐπίκλησις δὲ ὁι παρὰ τε Αἰγινήταις ἰςτὶν Ἄφαια, καὶ Δίκτυννα εν Κρήτη. Virgilius (uti vulgo putatur) in Ciri:Numquam tam obnixe fugiens Minois amores,Praeceps aerii speculâ de montis abisses,Unde alii sugisse ferunt, et numina AphaeaeVirginis assignant: alii, quo notior esses,Dictynnam dixêre tuo de nomine Lunam.Videsis illic Scaligerum. Nic. Lloydius.
Hofmann J. Lexicon universale. 1698.